Október végétől kezdve több egymást követő nap zajlott a textiliparban a munkavállalók tüntetéseire, amelyek Banglades fővárosában és alapvető ipari területeinek jelentős fizetését követelték. Ez a tendencia vitákat váltott ki a ruházatipar hosszú távú, az olcsó munkaerő iránti nagymértékben támaszkodásáról.
Az egész ügy háttere az, hogy mint a világ második legnagyobb textil -exportőre Kína után, Bangladesnek körülbelül 3500 ruházati gyár van, és közel 4 millió munkavállalót foglalkoztat. Annak érdekében, hogy kielégítsék a világon ismert márkák igényeit, a textilmunkásoknak gyakran túlórát kell dolgozniuk, de a minimálbért csak 8300 bangladesi taka/hónap, amely körülbelül 550 RMB vagy 75 dollár.
Legalább 300 gyárat bezártak
Az elmúlt évben közel 10% -os tartós inflációval szembesülve a bangladesi textilmunkások az új minimálbér -előírásokról beszélnek a textilipar üzleti tulajdonosok szövetségeivel. A munkavállalók legutóbbi igénye az, hogy majdnem megháromszorozzák a minimálbér -szabványt a 20390 -es TAKA -ra, de az üzleti tulajdonosok csak 25% -os növekedést javasoltak 10400 TAKA -ra, így a helyzet még feszültebbé válik.
A rendõrség kijelentette, hogy legalább 300 gyárat bezártak a heti demonstráció során. A tüntetések eddig két munkavállaló halálát és tucatnyi sérülést eredményeztek.
A ruházati munkavállalói szakszervezeti vezető múlt pénteken kijelentette, hogy a Levi és a H&M a legfontosabb globális ruházati márkák, amelyek Bangladesben a termelési leállást tapasztalták.
Több tucat gyárat fosztogattak a sztrájkoló munkavállalók, és a háztulajdonosok több százat bezártak a szándékos károk elkerülése érdekében. Kalpona Akter, a Bangladesi Szövetség és Ipari Munkavállalók Szövetségének (BGIWF) elnöke azt mondta az Agence France Presse -nek, hogy a megszűnt gyárak között szerepel „sok nagyobb gyár az országban, amely szinte az összes nagy nyugati márka és kiskereskedő számára ruházatot készít”.
Hozzátette: „A márkák között szerepel a Gap, a Wal Mart, a H&M, a Zara, az Inditex, a Bestseller, a Levi's, a Marks és a Spencer, az Primer és az Aldi.”
A Primark szóvivője kijelentette, hogy a dublini székhelyű Fast Divat -kiskereskedő „nem tapasztalt zavarást az ellátási láncunkban”.
A szóvivő hozzátette: "Még mindig kapcsolatba lépünk a beszállítóinkkal, akik közül néhányan ideiglenesen bezárták gyárát ebben az időszakban." Azok a gyártók, akik az esemény során károkat szenvedtek, nem akarják nyilvánosságra hozni azokat a márkaneveket, amelyekkel együttműködtek, attól tartva, hogy elveszítik a vevői megrendeléseket.
Súlyos különbségek a munka és a menedzsment között
Az egyre hevesebb helyzetre reagálva Faruque Hassan, a bangladesi ruházati gyártók és exportőrök szövetségének elnöke (BGMEA) szintén sajnálta az ipar helyzetét: A bangladesi munkavállalók ilyen jelentős fizetési növelése iránti kereslet támogatása azt jelenti, hogy a nyugati ruházati márkáknak meg kell növelniük a megrendelések árát. Noha ezek a márkák nyíltan azt állítják, hogy támogatják a munkavállalók fizetését, a valóságban azzal fenyegetnek, hogy a megrendeléseket más országokba továbbítják, amikor a költségek növekednek.
Ez év szeptember végén Hassan írt az American Apparel and Lábbeli Szövetségnek, remélve, hogy előfordulnak, és rábeszélik a nagy márkákat, hogy növeljék a ruházati megrendelések árait. A levélben írta: „Ez nagyon fontos az új bérszabályokhoz való simább átmenethez.
Jelenleg a bangladesi minimálbér -bizottság koordinál az összes érintett féllel, és a vállalkozástulajdonosok idézeteit a kormány „nem praktikusnak” is tekinti. A gyártulajdonosok azonban azt is állítják, hogy ha a munkavállalók minimálbér -követelménye meghaladja a 20000 -as TAKA -t, akkor Banglades elveszíti versenyelőnyeit.
Mint a „gyors divat” ipar üzleti modellje, a nagy márkák versenyeznek azért, hogy alacsony árú alapítványt biztosítsanak a fogyasztók számára, amelyek az ázsiai exportáló országok munkavállalói alacsony jövedelműek. A márkák nyomást gyakorolnak a gyárakra, hogy alacsonyabb árakat kínáljanak, ami végül tükröződik a munkavállalók bérein. Mint a világ egyik legnagyobb textil exportáló országa, Banglades, a legalacsonyabb bérekkel a munkavállalók számára, az ellentmondások teljes körű kitörésével szembesül.
Hogyan reagálnak a nyugati óriások?
A bangladesi textilmunkások igényeivel szemben néhány ismert márka hivatalos válaszokat is tett.
A H&M szóvivője kijelentette, hogy a társaság támogatja egy új minimálbér bevezetését a munkavállalók és családtagjaik megélhetési költségeinek fedezésére. A szóvivő nem volt hajlandó kommentálni, hogy a H&M növeli -e a megrendelések árát a fizetésnövekedés támogatása érdekében, de rámutatott, hogy a vállalat olyan mechanizmussal rendelkezik -e a beszerzési gyakorlatban, amely lehetővé teszi a feldolgozó üzemek számára, hogy növeljék az árakat, hogy tükrözzék a bérek növekedését.
A Zara anyavállalata, az Inditex szóvivője kijelentette, hogy a társaság nemrégiben nyilvános nyilatkozatot adott ki, amelyben ígéretet tett arra, hogy támogatja a munkavállalókat az ellátási láncban megélhetési béreik teljesítésében.
A H&M által nyújtott dokumentumok szerint körülbelül 600000 bangladesi munkavállaló van a teljes H&M ellátási láncban 2022 -ben, átlagos havi bérével 134 dollár, jóval meghaladja a bangladesi minimális szabványt. Ugyanakkor a H&M ellátási láncban a kambodzsai munkavállalók vízszintesen összehasonlítva havonta átlagosan 293 dollárt kereshetnek. Az egy főre jutó GDP szempontjából Banglades szignifikánsan magasabb, mint Kambodzsa.
Ezenkívül a H&M az indiai munkavállalóknak fizetett bére valamivel 10% -kal magasabb, mint a bangladesi munkavállalóknál, de a H&M szintén lényegesen több ruhát vásárol Bangladesből, mint Indiából és Kambodzsából.
A Puma német cipő- és ruházati márka a 2022-es éves jelentésében szintén megemlítette, hogy a bangladesi munkavállalóknak fizetett fizetés sokkal magasabb, mint a minimális referenciaérték, ám ez a szám csak a „helyi megélhetési bérek referenciaértékének” 70% -a (a harmadik fél szervezetei által meghatározott „egy olyan referenciaérték, ahol a bérek elegendőek a munkavállalók számára önmaguk és családtagjaik számára). A kambodzsai és vietnami PUMA -nál dolgozó munkavállalók olyan jövedelmet kapnak, amely megfelel a helyi megélhetési bérek referenciaértékének.
A PUMA egy nyilatkozatában kijelentette, hogy nagyon fontos a fizetés kérdésének közös kezelése, mivel ezt a kihívást egyetlen márkával nem lehet megoldani. A Puma azt is kijelentette, hogy Bangladesben sok fő szállítónak van olyan politikája, amely biztosítja, hogy a munkavállalók jövedelme megfeleljen a háztartási igényeknek, ám a társaságnak még mindig „sok minden figyelmet kell fordítania” annak érdekében, hogy politikáit további intézkedésekké alakítsa.
A bangladesi ruházati ágazatban sok „fekete történelem” volt a fejlesztési folyamatában. A legismertebb az épület összeomlása a Sava kerületben 2013-ban, ahol több ruházati gyár továbbra is megkövetelte a munkavállalókat, hogy dolgozzanak ki, miután egy kormányzati figyelmeztetést kaptak az „épületben” repedésekről, és azt mondta nekik, hogy nincsenek biztonsági kérdések. Ez az eset végül 1134 halálesethez vezetett, és arra késztette a nemzetközi márkákat, hogy összpontosítsanak a helyi munkakörnyezet javítására, miközben alacsony árakat élveznek.
A postai idő: november-15-2023